Az idei olvasmányaim között mindenképpen kitüntetett helyet foglal el a Quadrail széria, mely üdítő és fordulatos sci-fi-krimi, a két műfaj remek ötvözete. A sorozat öt kötetből áll, az Amazonon akár 3 + 2-es bontásban is beszerezhető. Egyelőre az első három kötetről (Night Train to Rigel; The Third Lynx, Odd Girl Out) és a Zahn által kreált különleges világról írok.
A sorozat annyiban különbözik Zahnnak például a Star Wars regényeitől vagy az általam is bemutatott Hódítók sorozatától, hogy itt csupán egyetlen nézőpont-karakter, Frank Compton szemén keresztül követjük végig az eseményeket, maga a könyv is egyes szám első személyben van megírva. Compton egy jól képzett ügynök, akit nem régiben rúgtak ki a Western Alliance (alias Westali, kb. az amerikai kontinenst, vagy annak egy részét magába foglaló államalakulat) hírszerzésétől, aki egyszercsak beletoppan egy galaktikus méretű összeesküvésbe, és a titokzatos Pókoknak kezd dolgozni.
A Föld és szánalmasan jelentéktelen gyarmatvilágai mintegy harminc éve követeltek maguknak szeletet a galaktikus tortából, azzal hogy birodalommá válva csatlakoztak a Quadrail hálózathoz, óriási dollártrilliókat fizetve. Az emberiség ezzel a 12. birodalommá vált, azon fajok közé lépett, amelyek beutazhatják a galaxist. Ehhez legalább 5 bolygóból álló "birodalomra" van szükség, a Föld és a négy kis gyarmata persze össze sem hasonlítható a galaxis túlvégének több ezer bolygót és csillagrendszert uraló nagyhatalmaival, a filliaei és a shorshian fajok államaival, mégis hasonló jogokat élvez immár az emberiség. Ez pedig nem más, mint a hozzáférés a Quadrail hálózathoz, állomások épültek az emberi csillagrendszerekbe, a Naprendszeré például a Jupiter környékén épült fel. A Zahn által kreált világban ugyanis az egész galaktikus rendszer lelke a Quadrail, a galaxist átívelő vonat- vagy inkább metróhálózat az egyetlen ismert módja a fény feletti utazásnak: a Quadrail szerelvényeinek 100 km/órás sebessége a valós térben 1 fényév/percnek felel meg. A Quadrail így az egyetlen összekötő kapocs a fajok és csillagrendszerek között: a vonathálózaton keresztül zajlik a személyes utazáson kívül minden galaktikus méretű terforgalom, de itt áramlik az információ is. A Quadrail tehát hatalom, ám az azt működtető különleges faj, a Pókok nem érdekeltek ilyesmiben, igazából életük fő célja és küldetése a vasútrendszer működése. A vonat sohasem késik, mindig minden pontos, fegyvereket és hasoló dolgokat pedig szigorúan tilos a fedélzetre vinni, amely végső soron annak is elejét veszi, hogy a különféle fajok háborút kezdeményezzenek egymás ellen.
Azonban ez az utópisztikus békés és prosperáló világ sem mentes intrikáktól, összeesküvésektől és egyebektől, hősünk pedig éppen egy efféle rejtélyes gonosz elleni harc sűrűjébe csöppen, amikor elfogadja a Pókok megbízását. Compton amolyan igazi krimihős, fanyar stílussal, éles ésszel és magának való személyiséggel. Kap azonban egy társat, amolyan Watson-t is maga mellé, Baytát, az ifjú és különleges leányzót, aki képes a Pókokkal telepatikus módon kommunikálni és a könyvek során igazi csapattá kovácsolódnak Comptonnal. A sorozat köteteiben egyéb visszatérő szereplők is akadnak, közülük kettőt emelnék ki, ugyanis mind a ketten felbukkanak már az első regényben is. Az egyikük Korak Fayr egy önállósodott bellido kommandó vezetője, egy igazi katona. Fayr faja a bellido önmagában szórakozta látvány lehet, ugyanis a fejük nagyra nőtt csíkos mókusra hasonlít; ám egyáltalán nem érdemes lebecsülni őket, ugyanis a bellido társadalomban a társadalmi helyzetet és rangot az jelöli, hogy mennyi és milyen fegyvert hord magánál az illető. A másik kiemelendő karakter már egy ember, Bruce McMicking, aki az egyik legizgalmasabb figura a regényekben. McMicking egy ex-fejvadász, aki jelenleg az emberiség egyik leggazdagabb válalkozójának a biztonsági hálózatát vezeti. Ám nem ettől igazán érdekes, hanem attól a képességétől, hogy annyira meg tudja változtatni a fizimiskáját és a megjelenését, hogy a legközelebbi barátai is alig ismernek rá. Amolyan emberi kaméleon a fickó.
Figyelem! A kép után spoileresen folytatom!
A sorozat fő ellenségéről már csak spoileresen írhatok, ugyanis csupán az első kötet második felében, fedik fel kilétét. Ez pedig a Modhri, egy különleges csoportelme, amely a luxuscikknek számító modrhai korallhoz kötődik. Amint valaki megérinti a korallt, egy korallpolip behatol a szerencsétlen személy bőre alá, a vérkeringésén keresztül eljut az agyáig, ahol telepet hoz létre, mely a csoportelméhez kapcsolódik. A megszállt személy nem tud arról, hogy őt a Modhri irányítja, ugyanis a legtöbb esetben csupán háttérből sugall neki ötleteket, terveket, amit az illető saját gondolatának hisz. A Modhri épp ezért a galaxis leggazdagabbjait és leghatalmasaibbjait veszi célpontul és rajtuk keresztül igyekszik uralma alá hajtani a galaxist. Nos Comptonnak, Baytának és néhány társának ezzel a csoportelmével, és ördögi terveivel kell megküzdeni a történetek során, s kideríteni mi éppen a legújabb húzása. Compton logikája és éles esze azonban egy efféle csoportelme számára is méltó ellenfélnek bizonyul.
Vannak a könyvekben visszatérő fordulatok, például, hogy Comptonnak nem mondanak el minden tényezőt szövetségesei, és magának kell felfejteni az események mögötti indítékokat, vagy hogy a Modhri igen gyakran próbálja úgy kiiktati a férfit, hogy gyilkosságokat ken rá. Talán túl sokszor is él Zahn azzal a fordulattal, hogy hősünket úton útfélen egy nem általa elkövetett gyilkossággal vádolják. Ennek ellenére a rejtélyek és a fordulatok jól adagoltan szerepelnek a kötetekben, nagyon izgalmas krimit eredményezve.