Gyerekkorom óta az egyik kedvenc írom Timothy Zahn, akinek Thrawn főadmirálist, a Csillagok háborúja univerzumának egyik legikonikusabb antagonistáját, valamint számos remek Star Wars történetet köszönhetünk. Zahn azonban egyéb könyveket is írt, amelyek talán kevésbé ismertek, magam is csupán most, harmincéves fejjel olvastam először egyéb történetet tőle. Ez pedig nem más, mint az úgynevezett Conquerors, azaz Hódítók trilógia, annak is az első kötete, a Conquerors' Pride, ami magyarul a suta Hódítók hatalma címet kapta. A kötetet angolul olvastam, de beszereztem a Lap-ics kiadó magyar kiadását is, ami egy belelapozást követően is csalódást keltett az angol után: egyrészt az amúgy sem túl hosszú könyvet két kötetben árulják, másrészt nagyon rájátszik a kiadás arra, hogy minél több SW rajongót vonzon be. Valószínűleg ennek lett az áldozata, hogy a Zahn által az emberek (és a szövetséges fajok?) államszervezeteként megalkotott Commonwealth magyarul nem Nemzetközösség, hanem egyszerűen és hihetlenül tévesen Birodalom lett.
Na de térjünk vissza az eredeti könyvre. A kötet űroperaként fut, amely műfajt megkülönböztetjük a science fictiontől, s legekletánsabb példája talán éppen a Csillagok háborúja. Magam valahogy úgy tennék különbséget a scifi és az űropera között, hogy az előbbi a szórakoztatóirodalom reáltudománya, míg utóbbi a humán. Az űropera, így Zahn könyve is egy könnyed, amolyan popcorn-történet, egy család, a Cavanagh família sztorija, mely a galaxisban zajló nagyobb eseménysorok sűrűjébe kerül. Zahn bár civilben fizikus, de ösztönös érzéke van a társadalomtudományokhoz, különösképp a kulturális antropológiához, remekül és hitelesen képes megalkotni a miénktől távoli és ismeretlen kultúrákat, s mentalitást. Ezt legújabban az SW rajongók a Káosz ébredése című regénynél is tapasztalhatták. Akinek az a könyv tetszett, az bátran vágjon bele a Hódítók sorozatba is, ugyanis a szerző nagyon sokat merített ezen az írásaiból az új kötethez.
Miről is szól ez a széria? A történet elején egy emberi flotta éppen kapcsolatfelvételre készül egy idegen fajjal. Ám ők a rádióüzenetükre fegyverrel válaszolnak, s nemcsak elpusztítják a Nemzetközösség Békefenntartóiból álló egységet, hanem még a mentőkabinokat is levadásszák – egy kivétellel, amelyben Pheylan Cavanagh kapitány tartózkodik. A kapitányt magukkal viszik, ahol egy kutatócsoport igyekszik megvizsgálni és minél többet megtudni tőle az emberekről és a Nemzetközösségről. Pheylan persze szintén igyekszik minél több információt kicsikarni fogvatartóiból, akik úgy tudják, hogy az emberek kezdték a konfliktust, ők támadtak először. Vajon félrevezették a zhirrzh kutatókat a vezetőik? Vagy valami egészen másról van szó? Nos ez a trilógiában érdekes fordulatokhoz vezet majd.
A történet további hősei Pheylan családtagjai, akik mindent megtesznek azért, hogy megmentsék a férfit, akár a Nemzetközösséggel is dacolva. A család további tagjai: Pheylan apja: Lord Stewart Cavanagh, vállalkozó és exparlimin, a bátyja: Aric, üzletember, illetve a nővére: Melinda, orvos, sebészi konzultáns. A helyzetüket persze egyszerűsíti, hogy nem közönséges családról van szó, Lord Stewart jól menő vállalkozást vezet, korábban pedig Parlimin, a NorCoord egyik politikai vezetője, talán parlamenti képviselője volt. A Cavanagh-ok ráadásul kiugorott Békefenntartókat alkalmaznak testőr gyanánt, mint az exkommandós Kolchint vagy az ászpilóta Quinnt. Már ez a karakterfelsorolás is egy könnyed, szappanoperás vagy lovagregényes egyszerűségű sztorit sejtet, azonban Zahn megmutatja, hogy ezúttal is több van a kabátujjában. A karaktereken keresztül ugyanis egyre inkább megismerjük a Nemzetközösség társadalmát, a kvázidemokráciában egyre inkább egyeduralkodóvá válló NorCoord államot, az emberek és a többi faj közötti viszonyt, valamint némiképpen a történelmet is. Kiderül ugyanis, hogy a különféle ma ismert földi nemzetállamok hozták létre a különféle űrbéli telepet (olyanok is, mint az olaszok vagy a mexikóiak), amelyek vagy egyesültek egy bolygókormányzattá és úgy csatlakoztak a Nemzetközösséghez, vagy külön nemzeti kolóniákként, "országokként". Persze voltak egyéb utak is, a kínaiak nyilván csináltak valamiféle diktatórikus birodalmat, de a japán kolónia, Edo is sokáig elég szoros szállakkal kötődött a földi anyaországához.
Az idegen fajok esetében egy speciális konfliktust is megismerhettünk, a mrach és az ycromae nép viszályát, ahol a történet alapján semmi sem olyan, miként azt az emberek gondolják. Pheylan megmentése és szökése mellett ugyanis a törénet másik szálán egy kutatás folyik, mely során döbbenetes dolgok derülnek ki a mrach-ycromae viszony mikéntjéről, valamint más nagy horderejű dolgokról is. A történet szépen építkezik, a kulcsmomentuma két fenyegetés: a félelmetes és könyörtelen hódítónak tűnő zhirrzh támadása, valamint az emberek más népeket megfélemlítő titokzatos már-már misztikus titkos fegyvere, a CIRCE, amire mindenki félelemmel és/vagy reménységgel tekint a közelgő háborúban.
A Zahn által alkotott ismerős de mégis ismeretlen világ fizikája is fontos, bár az űrutazás lehetséges, a valósidejű kommunikáció nem, így az információk, üzenetek olykor napokat utaznak a csillagok között (szó szerint, üzenőhajókon!) mielőtt célba érnek. Ebben a helyzetben bődületes stratégiai előnyt jelent, ha egy faj mégis képes valósidejű kommunikációra. A zhirrzh fenyegetést ez is különösen veszélyessé teszi, és nem csak az elpusztíthatatlan keramit hajópáncéljuk.
Az első könyv fordulatos és izgalmas, a hősök szerethetőekké válnak, mégha karaktervonásaik elnagyoltak is. Azóta elkezdtem a második részt is (amelyről szintén szeretnék írni), ahol méginkább kijön Zahn zsenialitása: a könyv ugyanis már nem az emberek, hanem egy zhirrzh kutató, a Pheylant kikérdező Thrr-gilag szemén keresztül élhetjük át az eseményeket. A történet tehát sok rejtvényt hoz még magával, s nem is olyan egyszerű a helyzet, ahogy elsőre tűnne: nem csupán arról van szó, hogy az embereket megtámadja egy idegen civilizáció és durr.
Comentarios